21 WELCOME TO HATFIELD

Az augusztus óta dédelgetett álom végre beteljesült: félévet fogok tölteni Hatfieldben és a University of Hertfordshire business administration szakon fogok tanulni szeptembertől. Elég sokáig húzódott, hogy mikor is tudok kijönni, de lényegtelen is, végre itt vagyok. Az érzéseim még eléggé vegyesek, nem igazán érzem, hogy félévet itt fogok tölteni ebben a kis városban.

Tudtam, hogy a kollégium nem fog lenyűgözni, de ez volt a legkézenfekvőbb opció, egyrészt a közösség miatt, másrészt Magyarországról egy ilyen kis városban bérelni megoldhatatlan lett volna. A campus hatalmas, olyan, mint Budapesten a Rózsadomb vagy Hűvösvölgy, hatalmas területen helyezkedik el, ráadásul most bővítik még több épülettel. A kollégium is több házat jelent, ami otthoni viszonylatban nem olcsó egyáltalán, a legdrágább heti 50 000 Forint. Az igényeimet lentebb kellett adnom, én az egyik legolcsóbb szobát bérelem, amit körülbelül a két hatalmas bőröndöm kihajtva el is foglal teljesen.

 

A közösségi életről ugyan még nem sok mindent tudok, mert két nap alatt pár embert ismertem csak meg. Rengetegen járnak autóval, pedig a helyi tömegközlekedés jól működik, a buszsofőrök rendkívül segítőkészek. Nagyon tetszik, hogy nemcsak a campuson, de a belvárosban is a füves részeken (nem kifejezetten a parkokban) emberek ücsörögnek, heverésznek és élvezik a napsütést. A campuson egy kisebb erdős rész is ki van alakítva, ahol nyuszik és mókusok rohangálnak a fűben és a járdán keresztül.

 

 

 

A Forum szórakozóhelyén minden pénteken van valami esemény, tegnap én is elmentem az esti bulira. Amikor elindultam, kicsit túlöltözöttnek éreztem magamat, pedig csak egy magassarkú bokacsizmát, egy farmert és egy inget vettem fel. Meglepetten konstatáltam azt a tényt, hogy eléggé szolidan érkeztem, a lányok mintha a futószalagról érkeztek volna, crop topot, forrónadrágot és 10-15 centis magassarkút viseltek, nem számított, hogy valakinek 42 pluszos a mérete. Ehhez még egy jókora mennyiség alkohol dukált, volt, akit a barátnője cipelt ki a helyről. Természetesen a „minél tapadósabb és rövidebb, annál jobb” elve is érvényesült, tényleg nem számított, hogy a narancsbőr szinte ordított a szoknya alól.

 

 

 

Amióta a Büszkeség és balítélet című filmet láttam, azóta az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy egy angol kastélyba ellátogassak. Alig vártam, hogy a Hatfield House-t szemügyre vegyem, amikor megérkeztem. Egyszerűen leírhatatlan az érzés, amit az ott töltött 2 órában éreztem. A kert hatalmas, az emberek a fűben feküdtek, játszottak és sétáltak. A kastélynak van egy szoborparkja is, illetve egy Old Palace nevű épülete és kertje, ami most le volt zárva, mert esküvő volt. Valószínűleg 100 nőből 99 boldogan fogadna örök hűséget élete szerelmének egy ilyen csodálatos helyen. A Hatfield House-ban egy napot könnyen elrepül, ami egyike a „Treasure Houses of England”cím birtokosának. Összesen tíz ház, palota illetve kastély tudhatja magáénak ezt a posztot, amik egytől egyig építészeti mesterművek.  Hihetetlen számomra, hogy a mai napig, immár 400 éve, Salisbury grófjának leszármazottjai, a Cecil család éli mindennapjait ebben a „házban”.

 INSTAGRAM: acsigenoemi

FACEBOOK: www.facebook.com/blogpardonmyfrench

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s