24 THE END

Egy mondatban ki tudom magamat fejezni: nem szeretnek haza menni. Se most, se kesobb. Igazabol nehez szavakba onteni, hogy mit erzek. Aki nem tanult kulfoldon vagy nem tartozkodott huzamosabb ideig egy olyan helyen, ahova menni akart es imadott is ott lenni, annak nagyon nehez ezt megertenie. Ossze sem lehet hasonlitani az otthoni felsooktatasi rendszerrel, mert akkora kulonbsegek vannak. Amikor a britekkel kozlom, hogy otthon gyakorlatilag egy epulet van, ahova bejarsz orakra majd haza mesz, kikerekedett szemekkel bamulnak, hogy az hogyan lehetseges. Itt a campus kozponti szerepet foglal el a diakok eleteben, ami otthon totalisan hianyzik.

Oszinten szolva nagyon nehez barmit is mondani vagy irni felev utan, mert ezt at kellene elnie minden embernek. Eletem legjobb dontese volt, hogy kijottem es a legrosszabb, hogy tizenkettedikben meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg egy angliai egyetemen tanuljak. Ha most ujra valaszthatnek csak kulfoldi egyetemet jelolnek meg.

Belegondolva, hogy hivatalosan is egy hetem maradt totalis szomorusag fog el. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy egyaltalan irjak-e barmit is, mert egy totalis kaosz van a fejemben, hogy hogyan tudnam diohejban osszegezni ezt a csodalatos hat honapot. Az eletre szolo tapasztalat melle meg legalabb szaz masik olyan pluszt adott, amik egy sokkal jobb es hatarozottabb emberre formaltak. Tudom, hogy nem szeretnek otthon maradni, a karacsonyi egy hetes vakacio alatt teljesen ledobbentem az otthoni allapotokon es az emberek magatartasan. Nem szeretnem kifejteni, mert aki nem toltott legalabb egy honapot kulfoldon, annak valoszinuleg olyan lenne a tobb tiz, husz mondatokon at tarto ervelesem, mint halottnak a csok.

Arra is radobbentem, hogy mennyire negativ emberkent eltem eddig es feltetelezhetoen erre Magyarorszag nyomta ra a belyeget nagy reszben. Imadom, hogy a britek koszones utan mindig megkerdezik, hogy “Are you alright?” es azt is, hogy a “Thank you” helyett csak szimplan annyit mondanak: Cheers. Es meg igy hat honap utan is szamtalan pozitiv dolgot tapasztalok, amik valamiert otthon elenyeszo szamban vannak jelen. Igen, lehet, hogy elfogult vagyok Angliaval szemben es ugy tunhet, hogy Magyarorszagot minden szempontbol negativan latom, de a tapasztalat beszel belolem es nem az “ismerosom ismerose mondta…” fele urban legenda hallatan irom ezeket a dolgokat.

Patetikusnak tunhet, de nem egyszer fogott el a siras mostanaban, mert tudom, hogy ennek a tortenetnek most pontot kell tenni a vegere. Es en annyira nem szeretnek, annyira maradni szeretnek, ujra kezdeni mindent itt vagy csak visszamenni harom evet es megvaltoztatni mindent. Imadtam ezt az idoszakot, imadom, amit kaptam es imadom amilyenne valtoztatott. Nagyon nehez lesz otthon visszakapcsolodni a budapesti eletbe. Viszont tudom, hogy otthon mi lesz a celom es azt is tudom, hogy vissza fogok jonni ebbe a csodalatos Angliaba.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s