BIRTHDAY

Angliában élni

Erasmus

Újra szerelembe esni Londonnal

iszonyú boldognak lenni

imádni a rossz időt is

brutál másnaposan 10 órát dolgozni

betörni egy embert

vakrandizni és megkedvelni

megismerni valakit, aki az életed fontos része lesz később

szerelembe esni a brit akcentussal

The weather is gorgeous

hazatérni, majd rájönni, hogy mennyire vágysz vissza

szilveszterkor csalódást okozni

hajnalig tanulni és beadandót csinálni és közben élvezni minden egyes pillanatát

rájönni, hogy valakinek nagyon fontos vagy

érthetetlenül, megmagyarázhatatlanul megkedvelni és megszeretni valakit, aki nem az eseted

szeretve lenni

igaz barátokat szerezni

végig sírni a repülőutat

visszavágyni

célokat kitűzni

elhivatottnak lenni

4,76-os átlagot elérni

közelebb kerülni az álmodhoz

Sziget fesztivált végig tombolni

feltépni egy régi sebet

megint érettebbnek lenni egy kicsivel

 

24 THE END

Egy mondatban ki tudom magamat fejezni: nem szeretnek haza menni. Se most, se kesobb. Igazabol nehez szavakba onteni, hogy mit erzek. Aki nem tanult kulfoldon vagy nem tartozkodott huzamosabb ideig egy olyan helyen, ahova menni akart es imadott is ott lenni, annak nagyon nehez ezt megertenie. Ossze sem lehet hasonlitani az otthoni felsooktatasi rendszerrel, mert akkora kulonbsegek vannak. Amikor a britekkel kozlom, hogy otthon gyakorlatilag egy epulet van, ahova bejarsz orakra majd haza mesz, kikerekedett szemekkel bamulnak, hogy az hogyan lehetseges. Itt a campus kozponti szerepet foglal el a diakok eleteben, ami otthon totalisan hianyzik.

Oszinten szolva nagyon nehez barmit is mondani vagy irni felev utan, mert ezt at kellene elnie minden embernek. Eletem legjobb dontese volt, hogy kijottem es a legrosszabb, hogy tizenkettedikben meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg egy angliai egyetemen tanuljak. Ha most ujra valaszthatnek csak kulfoldi egyetemet jelolnek meg.

Belegondolva, hogy hivatalosan is egy hetem maradt totalis szomorusag fog el. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy egyaltalan irjak-e barmit is, mert egy totalis kaosz van a fejemben, hogy hogyan tudnam diohejban osszegezni ezt a csodalatos hat honapot. Az eletre szolo tapasztalat melle meg legalabb szaz masik olyan pluszt adott, amik egy sokkal jobb es hatarozottabb emberre formaltak. Tudom, hogy nem szeretnek otthon maradni, a karacsonyi egy hetes vakacio alatt teljesen ledobbentem az otthoni allapotokon es az emberek magatartasan. Nem szeretnem kifejteni, mert aki nem toltott legalabb egy honapot kulfoldon, annak valoszinuleg olyan lenne a tobb tiz, husz mondatokon at tarto ervelesem, mint halottnak a csok.

Arra is radobbentem, hogy mennyire negativ emberkent eltem eddig es feltetelezhetoen erre Magyarorszag nyomta ra a belyeget nagy reszben. Imadom, hogy a britek koszones utan mindig megkerdezik, hogy “Are you alright?” es azt is, hogy a “Thank you” helyett csak szimplan annyit mondanak: Cheers. Es meg igy hat honap utan is szamtalan pozitiv dolgot tapasztalok, amik valamiert otthon elenyeszo szamban vannak jelen. Igen, lehet, hogy elfogult vagyok Angliaval szemben es ugy tunhet, hogy Magyarorszagot minden szempontbol negativan latom, de a tapasztalat beszel belolem es nem az “ismerosom ismerose mondta…” fele urban legenda hallatan irom ezeket a dolgokat.

Patetikusnak tunhet, de nem egyszer fogott el a siras mostanaban, mert tudom, hogy ennek a tortenetnek most pontot kell tenni a vegere. Es en annyira nem szeretnek, annyira maradni szeretnek, ujra kezdeni mindent itt vagy csak visszamenni harom evet es megvaltoztatni mindent. Imadtam ezt az idoszakot, imadom, amit kaptam es imadom amilyenne valtoztatott. Nagyon nehez lesz otthon visszakapcsolodni a budapesti eletbe. Viszont tudom, hogy otthon mi lesz a celom es azt is tudom, hogy vissza fogok jonni ebbe a csodalatos Angliaba.

BIRTHDAY

megint kicsit érettebbnek lenni,

dolgozni,

elhatározni és meghozni egy régóta érő döntést,
lezárni egy kapcsolatot,

abbahagyni majd újrakezdeni a blog írást,

váratlan utazások,

újra szerelembe esni Londonnal,

meghozni egy életre szóló döntést,

féktelen életet élni,

romlani,

hetente hajnalig bulizni,

 4 óra alvás után bemenni 8 órát dolgozni,
már megint kihagyni a reggeli nyolc órás gyakorlatot,
új igaz barátokat szerezni,

tinderezni,

 elhinni majd pofára esni,
indokolatlanul a hatása alá kerülni valakinek,akit nem is ismertél igazán,
titkos viszonyt folytatni,

szerelembe esni,

egy álmot valóra váltani,

hirtelen döntést hozni és elutazni fél évre,

 elvarratlan szálat hagyni,

itt hagyni mindent és mindenkit,

felnőni egyik napról a másikra,

élvezni az egyedüllétet,

összetörni,

 vizsgaidőszak alatt elutazni egy hétre,

egy nap alatt átszervezni az egész vizsgaidőszakot,

rádöbbeni, hogy ez is te vagy,
hazudni önmagadnak hónapokig,

sikeres évet zárni a főiskolán,

új lakótársat és egyben barátot szerezni,

17 RELATIONSHIP STATUS: WHATEVERSHIP

Mindig is úgy gondoltam egy kapcsolatra, hogy ha egy férfi és egy nő közelebb kerül egymáshoz nemcsak szexuálisan, de érzelmileg is, akkor a potenciális jelöltek száma lecsökken nullára, de lehet, hogy szimplán csak a kisvárosi naivitásomból fakad ez a fajta elvárás vagy gondolkodás, ahol hogyha több vasat tartottál a tűzben, akkor ribanc voltál vagy pedig a férfiak példaképe.

Beszélgetve egy barátommal, akiről köztudott, hogy az érzelemmentes szex híve, kijelentettem, hogy márpedig nem létezik szex érzelmek nélkül. Miután a pofámba röhögött és jogosan megkérdezte, hogy pont neki akarom megmagyarázni, rádöbbentem, hogy nem éppen a jó emberrel közöltem ezt az állításomat, mert tőle hátbaveregetést és megértő igenek és bólogatások sorozatát aligha kapok.

Biztosan van benne reláció, ahogy szomjúság nélküli ivás is létezik, úgy érzelemmentes szex is, amit én is hittem másfél hónappal ezelőtt, de számomra ez az elmélet megdőlni látszik. Ha két ember között van vonzalom és működik a kémia, akkor lehetetlen, hogy legalább az egyik fél ne érezzen többet, mint amennyi a fuckbuddy-történetbe belefér. Amikor ez a dolog a nő és a férfi között is nyilvánvalóvá válik, akkor ráhúzhatjuk a párkapcsolat jelzőt is akár, de nem hinném, hogy ilyen egyszerű lenne: a szexpartner státuszt nem a barátnő pozíció követi, ahogy a desszertet sem a főétel előtt fogyasztjuk vagy ahogy cipőt sem veszünk meg anélkül, hogy ne próbálnánk fel.

Ekkora következik az overthinking-állapot a nőknél, amikor a legapróbb mozdulatát és gesztusát a férfinak kéretlen kérdések hada követi a fejünkben, amik általában kimondatlanul maradnak. Ilyenkor jöhet az agykontroll és társai, hogy felesleges ezen kattogni a kapcsolat helyzetéből adódóan, hiszen nem vagy a barátnője. Ketyegő bomba ez a stádium, a dolgok előbb vagy utóbb kibuknak, valószínűleg abból a félből, akinek nagyobb a ragaszkodása és a kötődése. Egy ilyen kapcsolatban elég nehéz a középúton lavírozni: máshogy szocializálódtunk, mást láttunk, mást tapasztaltunk az életben, így még lehet, hogy sokaknak elfogadott, hogy amíg nem címkézzük fel párkapcsolatnak a dolgot, addig az ismerkedés és a szex is belefér másokkal.

Ekkora jön a hideg zuhany és itt vissza is kanyarodnék a legelső mondatomhoz, hiszen a legnagyobb kérdőjel a nők fejében (de lehet, hogy a férfiakéban is) az, hogy vajon van-e más is a képben. Szerintem erről beszélni kell és tisztázni, hogy mi az a határ amit még feszegethetünk, különben csak a sötétbe tapogatózunk és elméleteket gyártunk, hogy vajon miért nem keresett az elmúlt pár órában. Jobb helyre rakni a fejünkbe a dolgokat és talán előbb magunknak szegezni a kérdést, hogy mi mit szeretnénk a másiktól, nem pedig rögtön ajtóstul rontani a házba. A végkifejlete a whatevershipnek pedig csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e fogalmazni (de leginkább bevallani) az érzelmeinket.

INSTAGRAM: acsigenoemi

www.facebook.com/blogpardonmyfrench

00 SETTING UP

November óta egy betűt nem ütöttem le, bár körülbelül egy hét után iszonyatosan hiányzott, hogy írjak. 2012 nyara óta osztottam meg a gondolataimat a The Magazine nevű oldalon, heti rendszerességgel. A váratlan távozás, később az oldal eltűnése különböző okoknak, de kizárólag egy embernek köszönhető. Feleslegesnek érzem, hogy részletekbe bocsátkozzak, amiket én is aligha tudok, mert a kérdéseimre mindig egy semmitmondó, konkrétumokat teljességgel mellőző feleletet kaptam.

Úgy döntöttem, hogy szeretnék a saját magam főnöke lenni és elindítani a blogomat, aminek a gondolata már pár hónapja motoszkált a fejemben. Egy hatalmas adag bátorságra volt szükségem ehhez a lépéshez, amire végre elszántam magamat!

Stay tuned!